Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
"Kíváncsian eszem"
sponsored links
Interjú Presser Gáborral - most kivételesen az ételekrõl és az evésrõl.
A teljes interjú a Borsmentán olvasható.
kép forrása:www.pressergabor.hu (Presser Gábor és a flódni)
"Veled járni a piacokat fantasztikus élmény, ott igazán elemedben vagy.
Az egész eldõl a bevásárlásnál. Ha nem értesz az alapanyagokhoz, akkor nem fogsz jót fõzni. Nagyon jól lehet látni egy hagymán, egy sárgarépán, egy krumplin, hogy friss-e, még azt is látni rajta, hogy jóízû lesz-e. Én ehhez értek, asszem, jól tudok vásárolni.
Az egész eldõl a bevásárlásnál. Ha nem értesz az alapanyagokhoz, akkor nem fogsz jót fõzni. Nagyon jól lehet látni egy hagymán, egy sárgarépán, egy krumplin, hogy friss-e, még azt is látni rajta, hogy jóízû lesz-e. Én ehhez értek, asszem, jól tudok vásárolni.
Kivel jó enni?
Aki kérdez, aki figyel, akit érdekel az egész. Aki, ha valamit nem tud, megkérdezi. És esetleg rád néz, hogy ?Mi van ebben a levesben?? ? és akkor el lehet neki mondani, hogy ez meg az meg amaz. Akit érdekel az étel, azzal jó enni még akkor is, ha nem egyformákat gondolunk.
Aki kérdez, aki figyel, akit érdekel az egész. Aki, ha valamit nem tud, megkérdezi. És esetleg rád néz, hogy ?Mi van ebben a levesben?? ? és akkor el lehet neki mondani, hogy ez meg az meg amaz. Akit érdekel az étel, azzal jó enni még akkor is, ha nem egyformákat gondolunk.
Ételekrõl beszélni, netán eszegetni Szakcsival (Szakcsi Lakatos Béla jazzmuzsikus) például ugyanolyan élmény, mint négykezest játszani vele ? mert az is egy négykezes. Volt olyan, hogy koncertre menet végigbeszéltük az egész utat kajákról. Persze, amikor megérkeztünk, akkor nem kis csalódás ért, hogy sima szendvicseket hoztak nekünk ? igazán nagyon kedvesen, csak mi akkorra már a fellegekben jártunk az ételkompozíciókkal. Szakcsival nagyon komoly dolog egy evés. És Rácz Zolival (az Amadinda együttes vezetõje) is nagyon-nagyon komoly dolog enni. Mindannyiunk alkatán meg is látszik? Mindhármunkra jellemzõ ha nem is a falánkság, de a módszeres mértéktelenség. Nyugodtan, szépen lassan eszünk, viszont órákig.
Akinek föl tud csillanni a szeme.
Igen. Érteni a kajához ? az nekem megfoghatatlan dolog. Én jól tudok bevásárolni, jól tudok fõzni, és nagyon jól tudok enni. Tudom, mit hogyan kell megenni. Tudom, hogyan jó összeállítani az ételeket. Ha látok egy asztalon csupa klassz dolgot, akkor rögtön tudom, milyen sorrendben fogom enni, aztán milyen sorrendben fogok visszatérni a kis tálacskákhoz, és hogyan fogom ezeket újra és újra másféle sorrendbe állítani.
Mennyire érdekel ? illetve mennyire fogadod el ?, hogy valamit hogyan ?kell? enni? A szakács kitalálja vagy az adott nemzet kultúrája íratlanul is meghatározza, hogy ezt ezzel kell enni, ezt meg az után kell sorra venni. Mi erre a te válaszod? ?Oké, akkor megnézem, hogyan ajánlják?, vagy azt mondod: ?Nekem ez így jobban tetszene??
Inkább kíváncsi vagyok, mert nyilvánvaló, hogy van valamilyen oka, hagyománya, tapasztalata annak, hogy azt mondják: elõször kóstold meg a zöldségekbõl készült ételeket, csak aztán kóstold meg a húst vagy a halat. Vagy hogy ?Ezt nálunk így szokták: ezt csípõsen esszük, ezt meg nem?. Az ilyesmi engem mind érdekel. Annak is van dramaturgiája, hogy hogyan adnak föl egy vacsorát, és hogy utána te hogyan bánsz mindazzal, ami ott van. Nekem tetszik, amikor a leves kerül a legvégére, mert az is nagyon érdekes tud lenni, de az is nagyon tetszik, amikor nem a legvégén jön, hanem a hideg és a meleg kaják között, vagy ha nincs hideg, akkor rögtön az elején. Meg lehet érteni, miért van az, hogy Ázsiában azt mondják: ?A levessel fejezzük be?. Nem azért utazom oda, hogy mindent úgy csináljak, ahogy itthon."
Akinek föl tud csillanni a szeme.
Igen. Érteni a kajához ? az nekem megfoghatatlan dolog. Én jól tudok bevásárolni, jól tudok fõzni, és nagyon jól tudok enni. Tudom, mit hogyan kell megenni. Tudom, hogyan jó összeállítani az ételeket. Ha látok egy asztalon csupa klassz dolgot, akkor rögtön tudom, milyen sorrendben fogom enni, aztán milyen sorrendben fogok visszatérni a kis tálacskákhoz, és hogyan fogom ezeket újra és újra másféle sorrendbe állítani.
Mennyire érdekel ? illetve mennyire fogadod el ?, hogy valamit hogyan ?kell? enni? A szakács kitalálja vagy az adott nemzet kultúrája íratlanul is meghatározza, hogy ezt ezzel kell enni, ezt meg az után kell sorra venni. Mi erre a te válaszod? ?Oké, akkor megnézem, hogyan ajánlják?, vagy azt mondod: ?Nekem ez így jobban tetszene??
Inkább kíváncsi vagyok, mert nyilvánvaló, hogy van valamilyen oka, hagyománya, tapasztalata annak, hogy azt mondják: elõször kóstold meg a zöldségekbõl készült ételeket, csak aztán kóstold meg a húst vagy a halat. Vagy hogy ?Ezt nálunk így szokták: ezt csípõsen esszük, ezt meg nem?. Az ilyesmi engem mind érdekel. Annak is van dramaturgiája, hogy hogyan adnak föl egy vacsorát, és hogy utána te hogyan bánsz mindazzal, ami ott van. Nekem tetszik, amikor a leves kerül a legvégére, mert az is nagyon érdekes tud lenni, de az is nagyon tetszik, amikor nem a legvégén jön, hanem a hideg és a meleg kaják között, vagy ha nincs hideg, akkor rögtön az elején. Meg lehet érteni, miért van az, hogy Ázsiában azt mondják: ?A levessel fejezzük be?. Nem azért utazom oda, hogy mindent úgy csináljak, ahogy itthon."
A teljes interjú a Borsmentán olvasható.